A Kis Hernyó
Ki jött a házából és kiderült ő a legszebb pillangó!
Kinek a szárnyai a napfényében a szivárvány szinében pompázik.
De hiába mondták neki, milyen szép és hiába bátoritották avval, hogy a Teremtő tükröződik vissza rajta.
Nem hitte el.
Hihetőbb volt neki a gonoszok mondatai, az ő bántásuk.
Azt jobban hallotta.
Az ismerősebb volt neki, mint a Szeretet szavai.
Ezért nem tudta meghallani a szerető szavakat amiket hozzá szóltak
Döntött!
- Újra elbújok nem kell a szeretet, leszek megint hernyó! Engem nem kell szeretni!
Újra elbujdosott.
Nem ment többé oda ahol a teremtő miatt szerették.
Maradt inkább a fájdalmak kicsiny odújában, mert azt már ismerte.
De nem gondolt arra, hogy mikor szomjas volt és elment a kútra inni, ott mindenki, az a sok csodálatos pillangó a kútnál, a Teremtő hangját harsogják újra és újra.
- Gyönyörű vagy szeretlek, kövess engem!
Mégis oly sokszor hallotta, elhitte és ő lett a Teremtő legcsodálatosabb teremtménye!
Szárnyalt csak úgy repült és ragyogott a fényben ami körülvette, és a szárnyai visszaverték a Teremtő fényének ragyogását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése